2014. május 8., csütörtök

Szulejmán..



"A madár ment volna tovább,de elszakadt,elmaradt társaitól.Párja akkor már messze szállt.Látod itt fázik,reszket a hideg télben.Bánatosan,mert nem lehet kedvesével.Arra gondol vajon mire jók a szárnyak,ha nem repítik szerelméhez.Majd arra gondol vajon ki akar szárnyat,ha szerelméhez már eljutott.Onnan miért repüljön tova,ha párja örökre mellette marad.Ne félj Szulejmán...utad neked itt nem ér véget.Szárnyaidat visszakapod még,hogy ott lehess hol szerelmed,hited vár,s az öröklét.Hanem tanuld meg most semmi nem lehet fontosabb,mint azoknak az élete kiknek szárnyakat egykor te adtál,hogy veled repüljenek a diadalig.Ne haljanak azért amiért te akár önmagadat is feláldoznád.Jelölj ki új utat nekik,mely talán hosszabb lesz,de lelkük vesztésével nem jár.Dönts Szulejmán.Dönts.Mielőtt madaraid elszakadnának társaiktól.Vezesd őket haza otthonukba,párjaik közelébe.Szükség ne legyen veszteség,s az élet ne legyen halál."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése